Pszichózis vagy viselkedészavar?

A lélektan korszerű kutatásai szerint a pánikzavar és a pszichózis között óriási a távolság. A pszichózisnak (psychosis) nem véletlenül a köznyelvi neve elmebaj, lévén ez pszichiátriai, azaz az elméleti és alkalmazott (klinikai) elmegyógyászatban használt alapfogalom, melynek széles jelentései spektrumába több szindróma tartozik és a kifejezést többnyire olyan pszichiátriai betegségekre alkalmazzák, amelyek során a beteg fokozatosan elveszti kapcsolatát a létező valósággal, belső világában téveszmék, mániák és súlyosbodó érzékcsalódások uralják tudatát.

Ezzel szemben a pánikzavar nem jelent kóros elváltozásokat az elmében, kialakulásának magyarázatára vannak ugyan biológiai elméletek, melyek szerint a pánikzavar hátterében genetikai meghatározottságok állnak, és ezek talaján kialakuló biokémiai eltérések keltik a pánikrohamokat, mivel azonban sokaknál negatív családi kórtörténet mellett alakul ki a pánikbetegség, ezért az utóbbi évek szakirodalmában mind nagyobb szerephez jutnak a pszichológiai magyarázatok, melyek kognitív jelleget tulajdonítanak a pánikszindrómának. Bár kétségtelen, hogy ezek az iskolák is fontosnak tartják az élettani sérülékenységet a pánikrohamok keletkezésében.  Megint mások szerint a pánikrohamok keletkezésében a saját testi tüneteinktől való megijedés, ezeknek katasztrófa-előjelként való értékelése állhat, minek következtében kialakul egyfajta ördögi kör, lévén a fokozott szorongás és félelem tovább erősíti az elsődleges  tüneteket (heves szívdobogás, fulladás- és ájulás-érzés).

Bármi is legyen a pánikbetegség kialakulásának eredendő oka, tény, hogy tünetei kognitív viselkedésterápia gyakorlatokkal kezelhetők akár otthonról, a koronavírus-járvány miatti karantén idején is